Tom White

MOTYO - Motyovszki László

Egész kiskölyök korom óta szinte csak a zene érdekelt. Néptáncos szerettem volna lenni elsősorban, majd kb. 9 évesen a családba került egy furulya és azon próbáltam néhány gyerekdalt lekagylózni és hallás után eljátszani. Szüleim a kisérletezéseimet hallva 10 éves koromtól beírattak az Albertirsai Zeneiskolába, oda jártam két évig és furulyázni tanultam(uhh…na mindegy, ...ez van…). Két év elteltével kedves tanárom a trombitát próbálta erőltetni nálam, de ez valahogy nem jött be. Azóta sem vagyok nagy híve a rézfúvósoknak…
Aztán egy szép napon édesapámmal sétáltunk Budapesten és én egy kirakatban megláttam egy klasszikus gitárt. Hát, mit ne mondjak, szerelem volt első látásra. Édesapám egy feltétellel vette meg a hangszert: tanárhoz kell járnom, ha gitározni szeretnék. Megegyeztünk. 12 évesen a Ceglédi Zeneikola kalsszikus gitár szakára iratkoztam be, ahol P. Szabó Zoltán volt a tanárom 5 évig. Azóta is hálás vagyok neki!
Közben rengeteg zenei hatás ért, főleg nővérem által, akin keresztül nagyon sok zenét, stílust ismerhettem meg a népzenétől kezdve a 80-as évek magyar rock zenekarain keresztül egészen a musicalekig. Ezért a mai napig hálás vagyok neki és családomnak. Azóta is zenei térem szinte mindenevő vagyok. Egy a lényeg: igazi emberek játszanak igazi hangszereken.
A középiskolában aztán jött a sulizenekarosdi, és ott éreztem igazán, hogy ezt nekem találták ki. Az első suli-bulik ahol felléptünk azóta is életem meghatározó élményei.
A bluessal elég későn kerültem kapcsolatba: kb. a 25. szülinapom körül. Addig is hallgattam blues előadókat, de valahogy nem esett le, nem éreztem igazán miről is szól. Aztán egy napon megkeresett Tom, hogy gitárost keres szóló projektjéhez, és azóta is együtt vagyunk úton-útfélen, ha zenélésről van szó. Tőle, vele, általa aztán jött a blues-érzés is, töményen. Volt egy pont az életünkben, valamikor 2006 év vége körül, amikor valakitől kaptunk egy „Brian Setzer: Live in Japan” című dvd-és ez teljesen megváltoztatta a zenekarunk arculatát, stílusát a továbbiakban. (Nekem pl. azóta is az egyik legnagyobb gitáristen-kedvencem B.S.). Innentől kezdve nem akartunk csak bluest játszani, a rockabilly lendülete, ereje, életigenlő, pörgős stílusa teljesen magával ragadott bennünket. Nem volt kérdés: rövid időn belül új dalok szólaltak meg Tom White koncerteken, és azóta is ezt az utat járjuk. Toljuk a rockabilly szekerét, és addig folytatjuk, amíg a közönségünk, és persze mi is örömünket leljük benne.

Cuccok:

   Amp:

      Fender Blues DeVille 2x12 Combo,

   Gitárok:

      Gretsch 6120 Chet Atkins modell, Santander dobro, Framus FDG40S    accoustic, Gibos LP Standard, Telecaster replica

   Kütyük:

      Line6 RelayG30 vireless, Fender Bassman FBM-1, Korg DT-10, Artec analog delay

Bozsik"Cucu"Tibor- Dob

Hát az úgy kezdődött, hogy 12 éves korom körül megfertőzött a zene, akkoriban kezdtem el figyelgetni a zenében a dob játékát. Próbáltam a levegőben utánozni, hogy mit és hogyan üthet a dobos, hogy szólaltatja meg a különböző ritmusokat.
Kb. 14 éves lehettem, amikor egy haverommal lógtam minden szabadidőmben, neki volt egy gitárja. Született egy kósza elhatározás, hogy csinálunk egy zenekart. Hozzánk csapódott egy másik cimbora is, akinek már volt egy basszusgitárja. Így nekem nem maradt más poszt, mint az ének vagy a dob. Az éneket ki sem próbáltam, szerencséjükre vagy inkább bosszúságukra (ki tudja?! a szomszédoknak tuti bosszúságára) a dobnál maradtam. Teljesen mindegy volt akkoriban, mert sem az énekléshez, sem a doboláshoz nem volt felszerelésem. Későbbiekben azonban a basszusgitáros vett nekem egy komplett TROVA nevezetű dobcuccot 5000 ezer forintért. Ez egészen sokáig meg is volt, kb 16 lehettem mikor ezzel a szereléssel koncerteztünk a környékbeli kis kocsmákban. Stílusirányzat az akkor általunk sokat hallgatott alternatív és blues vonulat volt mint a PUF, HOBÓ. Persze ötleteket merítettünk minden létező magyar és külföldi előadótól.
Ahogy teltek, múltak az iskolaéveim szert tettem egy mai napig elismert zenész, Adamecz József támogatására, segítségével komolyabban elindultam a dobolás útján.
Jöttek mentek a különböző stílusú zenekarok, amikben játszottam. Kisebb nagyobb sikerrel az ország szinte összes klubját bejártuk. Ezzel párhuzamosan sokat tanultam, és próbáltam kamatoztatni tudásom a zenében. Sok különböző stílusú zenét játszottam, igazán mindig a blues-os megoldások és zenei szabadság tetszett a legjobban.
Most értem el oda eddigi pályafutásom során, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Egymásra találtunk Tommal és barátaival, akik épp dobost kerestek. Itt nagyon jól érzem magam, emberileg és zeneileg is megtaláltuk a közös hangot, jó hangulatban telnek a közös próbák, ismerjük egymás elképzeléseit, gondolatát. Remélem még évekig dolgozhatok velük, mert számunkra a közös munka egyenlő a szórakozással.
Cuccok :
Gretsch dobok, Zildjian cintányérok, 9 pár tornacipő